Schobert Norbiék nyaralnak

Végletesen kettészakadt az ország! No, nem politikailag – persze úgy is -, hanem trendsetterileg!

Kicsiny hazánk egyik fele saját meghatározása szerint influenszerként tengeti napjait, míg a másik fele kritizál, véleményez, jobbára fikáz. Létezik persze egy rendkívül heterogén harmadik társadalmi csoport – ide soroltatnék jómagam is -, amelyik ezt az egészet úgy, ahogy van nem érti, hátradől a karosszékben, és rendel még egy kávét… Jó, persze, értem én a modern marketing legfelkapottabb csapásirányát, csupán az nem világos, amit Magyarországon kezdtek a történettel. Nem mintha ez volna az első eset, hiszen egyértelmű fogalmak kiüresítésében és félreértelmezésében világelsők vagyunk, lásd diszkont, outlet, bisztró, fine dining, kézműves, manufakturális, vagy akár csak az ‘egyedi’ szócska.

Különös bizsergés uralkodott el az erőben augusztus folyamán. Berki Krisztián álceleb, álsztár, álvéleményvezér és álinfluenszer közösségi felületei vészesen beszakadtak, ezzel egy időben a hazai virtuális társadalmi élet áttevődött két-három instagram profilra. Angol tudósok, médiaguruk, márkamenedzserek és arculatépítők az okokat egyértelműen egyetlen jelenségre vezetik vissza. Az esemény sehol máshol nem váltana ki ekkora hullámokat, de itthon visszatérően találkozhatunk vele.

Schobert Norbiék nyaralni mentek…

A tán csak egyedül a tornádó tölcséréhez hasonlítható virtuális elszívóhatás fékezhetetlenül magához rántja a közösségi élet minden résztvevőjét. A magyar álinfluenszer éra súlytalan oszlopai lázasan próbálják bevetni az általuk marketing nagyágyúnak tartott eszközöket, a ciciket, a bicepszeket, a kiskutyákat és a gyanútlan kölkeket…mindhiába… a Schobert házaspár fitness-diéta-lifestyle Bermuda háromszöge a toplisták slágerterméke a nyárra.

Mindamellett, hogy a jelenség remek alkalmat nyújtana a marketingbüdzséket tök felesleges, értéktelen felületekbe (értsd értéktelen emberekbe…) ömlesztő hirdetőknek a józanodásra, egy mára már unásig emlegetett mozgatórugóra irányítja a figyelmet, mely a hazai virtuális- és valós közélet soha le nem fulladó motorja, ez pedig az irigység.

A sanyarúbb sorsú többség, az általuk csak vágyott életet élők mindennapjaiban kivetnivalót keresők népes tábora, a nagyüzemi fikagépsor maximum olyan költési potenciállal rendelkezik, aminek csak a mirelit pizza, a vita kóla és a Háda turi felelne meg, továbbá kulturális igényszintjük is megrekedt a telepi kirakodóvásár kínai csetreszei közt való bolyongásnál.

Bevallom, hogy a fitness családból egyedül Norbi oldalát követtem, és valahányszor találkoztam néhány sablon fikázással a neten, nem tulajdonítottam neki túl nagy jelentőséget. Amikor azonban láttam, hogy a hazai celebvilág elé cinikus tükröt tartó Kajdi Csabi is megemlít pár dolgot, rákerestem Réka és a gyerekek oldalaira is.

Most vonatkoztassunk el egy pillanatra attól, hogy a több nyelven kiválóan beszélő, rendkívül művelt, csípős humorú Cyla akár még olyan helyzetben is lehet, hogy adott esetben oda-odamondogathat egynémely jelenségnek, nade ha beleolvasol az átlag kommentekbe…

Olyan nímandok szólnak be a családnak a monacói luxusautós, pózer fotók miatt, akik fél lábukat odaadnák egy Rolls Phantommal való képért, ami hosszú évekre a Havanna lakótelep Hörpi büféjének ünnepelt sztárjává tenné a kommentelőt. Vagy amikor #pacalpöri, #véreshurka, #pörc beugat, hogy miért Michelin csillagos étterembe kell vinni a családot?! Na ne legyél má’ álszent, te hova vinnéd, ha megtehetnéd?! És számon kérni a kulturális programok hiányát úgy, hogy egy összetett mondatot nem vagy képes helyesírási hiba nélkül leírni, és a kerületi múzeumba se jutottál el, pedig az számodra évente párszor ingyen van?!

Hogy is hangzott a percek alatt szállóigévé lett kérdés Rékától?

“Hány Michelin csillagos, szivem?”

“Kettő.” – így a válasz Norbitól.

Hát mi másért lennének a különböző értékelési besorolások – köztük az egyik legvágyottabb gasztro minősítéssel -, ha nem azért, hogy igazodási pontként szolgáljon a vendégek számára?!

Karácsonyi bevásárlásra felvett hitelek részleteit nyögi egy ország, de beszól, hogy milyen cipő van a gyerekek lábán!!! Gondolom, ha valami egyszerű tömegcipő lenne, már menne is a komment: “Mi van, nem tudtál nekik rendes ruhát venni?”

Különben is, milyen morális szint az, ahol tizenéves gyerekeken kérnek számon felnőttekre sem jellemző normákat???

Norbiékat nagyon becsülöm, komoly dolgokat tettek, tesznek le az asztalra, miközben hihetetlen ellenszélben kell működniük. Gondolom, hogy akik alkalmazzák a módszereiket, nem azért teszik, mert valaki fegyvert fogott a fejükhöz, hanem mert számukra hasznosak. Nem más pénzén nyaralgatnak, megdolgoztak érte, az életüket nem kölcsönben kapják, mint jónéhány “influenszer“, maguk alakították így. Ha a francia riviérán nyaralnak, nem posztolhatnak Bázakerettyéről, hát így ők innen posztolnak. Ha nem tetszik, ne kövesd, nem bonyolult!

Arra persze nem igazán találtam megjegyzést, ami nekem tűnik fel folyamatosan, és amiről Norbival már sokszor beszéltem. Mivel nem kívánok beállni az öncélú fikagépek népes táborába, így én egy konstruktív felhívással élnék!

Norbi, ezennel hivatalosan is vállalom az összes zakód karjának méretre igazítását!!!

Sok sikert nektek, üdv a családnak!

 

Kun Gergely