Szokásommá vált, hogy kommenteket olvasgatok egynémely online cikkek alatt. Lett egy ilyen önkínzó oldalam, na bumm. Unalmasabb óráim időkitöltéseként indult a dolog, de társadalmi körkép (kórkép…?) vetületként értelmezem manapság. Elképesztően éles sziluettet rajzolnak fel magukról a hozzászólók. Ezek az emberek tényleg nem tudják, hogy amiket odaírnak, az nem ugyanaz, mintha…

A tényleges emberi kapcsolatokat elpusztító covid időszakot követően úgy szomjaztam már a személyes kapcsolatokon alapuló eseményekre, mint sivatagi vándor az oázis vizére! Na persze nem arra gondolok, amikor sportot űzve az idióta szabályok kijátszásából, saját és kölcsön kutyákkal felszerelkezve iszogattunk az utcában szomszédainkkal, hogy legalább nyomokban átmentsünk valamit abból, amit…

Először jártam Rómában sok évvel ezelőtt. Emlékszem, első utunk a Colosseumhoz vezetett, a Colosseo-hoz, ahogy az olaszok nevezik. Dermedten álltam meg tisztes távolban a monumentális épülettől, ami még így is fölém tornyosult. Az elsődleges döbbenetemet azonban mégsem az arcba vágó méretek okozták, hanem az a laza természetesség, ahogy a modern,…

Én Schobert Norbit nagyon bírom, és tisztelem. Bírom, mert körülötte folyamatosan érzékelhető egy vidám zsizsgés, ami persze nem egyszer a jószándékból eredő, ösztönös kijelentéseiből fakad. Tisztelem azért, amit elért, ahonnan indult, és ahová eljutott, tisztelem háromgyerekes apaként, férjként. Szorgalmas, kitartó, igazi selfmade ember, aki komolyabb állami támogatás nélkül (ez manapság…

Van most ez az árstop story. Engem elgondolkodtatott… Próbálom megérteni anélkül, hogy bármiféle politikai elemzés irányába elkanyarodnánk. Help!!! Több, mint 30 éve gyakoroljuk már kis hazánkban ezt a kapitalistának hívott, félbalkáni, félfeudalista  berendezkedést, mondhatni volt időnk hozzászokni. Akadnak szép számmal, akik már ebben a rendszerben cseperedtek, így ők nem is…

Erős a cím, ugye? Amikor hallottam ezt a mondatot a Valentino show roomban, Milánóban úgy 2005 tájékán, magam is erősnek éreztem… Sőt, sértőnek, visszataszítónak, kirekesztőnek, pedig hol volt akkor még a testpozitivitás, a bodyshaming, hogy a #metoo fogalmat ne is említsem! A minap jelent meg Krajnyik Cintia remek írása az…

– Egy rongyárus vagyok. – hangzik a válaszom, valahányszor megkérdeznek, mivel is foglalkozom. Igen, ezt a klasszikust kérdést szoktam feltenni a hozzám forduló férfiaknak az elsők között, mit válaszolsz, ha egy bárpultnál ezt kérdezik tőled? – Üzletember vagyok. Hurrá… most már ismerlek is… így könnyű lesz felépíteni egy önazonos, ugyanakkor…

Nyugi, egy mondat sem fog elhangozni a cikkben a címben említett emberekről, csak így kattintásvadászabb a szitu, és az mostan jó… Annyit azért persze megemlíthetünk, hogyha a szóban forgó urak valamelyike egy zajos műhisztit követő drámai összeborulás mentén vad pogózásban törne ki a Zikszfaktor zsűriasztala közepén, miközben Csobot Adél ijedtében…

Majd’ egy éve írtam meg a Nincs egy árva rongyom se!!! című blogbejegyzést, és az ott prognosztizáltaknak megfelelően immár hónapok óta korlátozások nélkül látogatható minden intézmény és esemény, de férfitársaim megjelenése katasztrófális… (tisztelet a maroknyi kivételnek) Ha és amennyiben olyan a viszonyom az illetővel, vagy csupán keresztkérdései alatt megtörvén véleményt alkotok…