Mystery of the time

Az idő létezésünk tere. Idő nélkül minden értelmezhetetlen. Talán éppen ezért próbálja meg az ember az idők kezdete óta uralni? Visszatérni a múltba egy szebb jelen reményében, vagy elutazni a jövőbe, felmérni az előttünk álló eseményeket, aminek tükrében változtatnánk mai dolgainkon. Így vagy úgy, de az idő feletti hatalom vágya korszakokon átívelően jellemzi az emberiséget.

Nem tudom, eljön-e a perc, amikor ezek a dolgok megvalósulhatnak, eljön-e egyáltalán, illetve jó lesz-e, ha olyan emberek ugrálnak majd az idő síkjain, akiknek egy esős délután értelmes eltöltése is gondot okoz…

Amit az ember nem ért, azt megpróbálja rabul ejteni, ekképpen biztosítva magának az uralkodás illúzióját. Évszázadok óta zárjuk az időt kisebb-nagyobb szerkezetekbe, hogy ha már igába hajtani nem is tudjuk, legalább szemmel tartsuk minden pillanatban.

Szakmák sokasága tűnt el a süllyesztőben, vagy vált mesterségből egyszerű rutinná, de a bonyolult időmérő szerkezetek manufakturális létrehozása a mai napig a művészet határait súrolja.

Hasonlóan a festményekhez, szobrokhoz, klasszikus hangszerekhez a kézzel készített, egyedi óraszerkezetek is az igényes gyűjtők időtálló célpontjai lettek. Vagyonokat felhalmozó gigaüzletemberek válnak csillogó szemű gyermekké, amint működés közben láthatják az áttört fémtokból kikandikáló szerkezeteket.

Befolyásos emberek titkos társaságai, rejtélyes épületek és az idő misztériuma fantasztikus találkozásoknak adhatnak lehetőséget. Eltérő stílusú emberek találhatnak közös metszéspontokat a hagyományos értékek tiszteletében.

Becsei Áron modern korba átemelt klasszikus időmérői mágnesként vonzzák az értő rajongókat, és hol másutt adhatnának egymásnak találkát, mint egy műgonddal felújított, pikánsan újragondolt butikhotelben a Nyugati pályaudvar közelében. Legyen szó fiatal, feltörekvő yuppieról, ki az örökségéből villog, vagy akár középkorú, megfontolt menedzserről, aki kivívott pozíciója visszaigazolásához keres alkalmas szimbólumokat, de akár korosodó üzletemberről, ki mostanra érte el azt a szintet, hogy a kamaszkori álmai kézzelfogható közelségbe kerüljenek, mindenki utat talál magának ezekhez a műremekekhez.

 

Uralni még nem, de magunk körül megállítani a pillanatot, már tudjuk…

Jó néha megállítani!

 

 

Kun Gergely