Az olasz bar

Az olasz bar az itáliai társadalom egyik alappillére, szervező központja, az olasz nép életének alfája, s omegája.

Az olasz bar – igen, így ékezet nélkül – még a legkisebb településnek is nélkülözhetetlen velejárója.

Az olasz barnak persze semmi köze az angolszász nyelv által bárként aposztrofált szóhoz, nem egy zenés-táncos szórakozóhely ledér nőcskékkel, nyálcsorgató férfiakkal.

Az olasz bar az adott környék lüktető szíve, innen indulnak útjukra reggelente a verőerek minden irányába az itt élők, és jó esetben ide futnak be a nap záróakkordjaként, megtéve napi körforgásukat, ahogy az egy tisztességes keringéstől elvárható…

Az olasz bar rendszerint már reggel 7-kor nyitva áll, fogadva az első munkába indulókat, kik nem olyan szerencsések, hogy a talján ritmus szerint elterjedt, fél 9-es kezdéssel indított munkanapot tolják. Az első fecskéket még jobbára a teraszon sepergető, slagozgató tulaj üdvözli, merthogy minden valamirevaló olasz barnak van legalább egy asztalkányi teraszkája, ahová leseggelhet a melóba induló, felhörpintve kávéját vagy cappucco-ját, beleharapva kedvenc reggeli, édes péksütijébe (cappucco e’ dolce), belelapozva a Corriere Della Sera éppen ott hentergő kiadványába.

Az olasz bar a modern közösségi felület párhuzamosan létező, analóg verziója, melyet nem tudott legyilkolni a fergeteges tempóban rohanó idő.

Az olasz bar nem más, mint a facebook idővonalának, az instagram soha véget nem érő képsorának, valamint a twitter csipogásának egy digó módra egybegyúrt, hibrid változata, a környék mikroközössége számára meghatározó információk és események humán adatbázisa.

Az olasz barban csak akkor adod le a rendelésedet, ha nem vagy ide való, kvázi kivülálló, törzsgárdán túli, kültag. Ha ide jársz, kérdezés nélkül nyújtják feléd a megszokott reggeli falatkádat, sütidet, vagy szendvicsedet, másik kézzel pedig hanyagul átveszik tőled a dekára kiszámolt aprót, mivel az olasz bar nem ismeri a borravaló fogalmát. A reggel 7-től cca 9-ig a pultnak háttal álló kolléga fél fülébe kiáltják kávérendelésedet, ki a hatalmas masinától fejét el sem fordítva biccent, és már pöcköli is a pikszisbe befele a kívánt mennyiségű örleményt.

Az olasz bar 10-től elcsendesedik, ami nem azt jelenti, hogy kiürül, csupán a munkába igyekvők helyét átveszik a ráérősen kvaterkázó, mindenkiről mindent tudó öregek. Persze ezt a csendet sem úgy kell elképzelni, mint amikor egy porosz hangulatú osztályteremben matekdogát írnak a NAT karmai alatt nyögdécselő, lelkileg kivérzett gyermekek! Egymás szavába vágva ordítoznak a taljánok, a frászt hozva az erre járó idegenre, de persze soha össze nem veszve, hiszen akkor ki a franccal lehet majd holnap megdumálni a friss híreket, mint az elmúlt 50 év szinte minden napján?!

Az olasz barban mindig ücsörög valaki a cseresznyés pénznyelő masinánál, mivel az olasz barban ilyenek még vannak, az olasz meg köztudomásulag hisz a szerencséjében. Az olasz vagy gyümölcsgépet csapkod, vagy pedig kapar. Ez a két olasz van igazándiból társadalmilag, a csapkodós, meg a kaparós. Van ennek persze egy hibrid elegye is, a csapkodva sorsjegyet kaparó.

Az olasz bar többnyire egyfajta “ristorante” is déltől úgy háromig. Na, ne képzeljünk valamiféle Michelin csillagokkal teletűzdelt fine diningot! Van egy szigorúan ‘al dente’ pasta egy vagy két szósszal, zseniális parmezánnal, helyi olivaolajjal, ‘tagliata di manzo’ a marharajongóknak, ‘petto di pollo’ a szárnyasok pusztítóinak, köretnek ‘insalata mista’ vagy ‘patate fritte’, ami nem egy olajban tocsogó krumpliszökevény, hanem szárazon sült, tepsis verzió.

Három után az olasz barból úgy kinéznek, hogy magadnak adod meg inkább a kezdő rúgást, te tudatlan idegen, te!!! Sok helyütt már fél háromkor a lábaikkal a plafonnak meredő, diszkrét székerdő vesz körül, s azon kapad magad, hogy a lábad körül mossák a padlót egy ronggyal…

Az olasz bar este 6-tól újjáéled, díszbe öltözik, meseszerűen átbucskázik a fején, és egy hihetetlen metamorfózison átesve közösségi kocsmává alakul át.

Az olasz bar mindennapjainak csúcspontja az ‘aperitivo’.

Ekkor a munka után még haza nem vágyódó férfiak az otthonuk irányában hogy hogy nem éppen útba eső egység előtt lefékeznek autóikkal, vagy Vespáikkal, hiszen a feléjük vadul integető Luigi invitálásának nem lehetett ellenállni!

Az olasz bar aperitivo üzemmódba kapcsol, ami azt jelenti, hogy mihelyst kikérted legelső alkoholos italodat, leginkább bort, Aperol spritzet vagy Negronit, máris szedegethetsz kedvedre a tálakban kínált falatkákból, risottókból, húsos-, halas bigyeszekből.

Az első italod kissé drágább, mint az azt követők. Naná, hisz nem hülye a talján tulaj, elejét veszi a potya vacsorának legott, de gyakorlott aperitivosként azt kell mondjam, sehol nem lazulsz le és eszel jót 15-30 euróból, mint a környék véletlenszerűen kiválasztott barjában!

Úgyhogy, kedves olvasó, ha hamisítatlan talján feelinget szeretnél szippantani legközelebbi olaszországi utad során, javaslom, ne a különböző guid-okat bújjad, kövesd inkább a helyi olaszokat ebédidőben! Hidd el, nem fogsz csalódni!!!

 

Kun Gergely