Turul, avagy világmárka születik

Kevés kivételtől eltekintve a manapság legelterjedtebb ruházati világmárkák hasonló evolúciós lépcsőt jártak be, míg jelenlegi állapotukat elérték. A Louis Vuitton, a Gucci, a Salvatore Ferragamo, a Hermes mind jellemzően egy szűk réteg által vásárolt, manufaktúrális termékeket gyártó, egyedi igényeket kielégítő műhelyekként indultak. Az első megrendelők, vásárlók koruk irigyelt elitjéből kerültek ki, emiatt az ő választásuk hamar – sokak által elérhetetlen – státuszszimbólummá vált. Az “egy klubhoz tartozunk” feelingje bizony már évszázados múltra tekint vissza. Más kérdés, hogy több divatház megpróbálta és próbálja ma is a felépített brand farvizén a vékonyabb pénztárcájú réteget is megcélozni egy populárisabb kollekcióval, ha úgy tetszik albranddel. Hosszú ideje velünk élnek már az Ermenegildo Zegna, az Armani, a Dolce & Gabbana “fiókbrandjei”, melyek a klasszikus BRAND LABEL-től eltérő utat járnak be lényegesen alacsonyabb áron, így nyújtva a márkához tartozás érzetét, vagy inkább illúzióját. Ezekben a márkákban piszok sok munka van, útjuk rendkívül kockázatos, és az elhalálozási arány hihetetlenül magas. Csak kevés brand éri el a gyerekkort, és az induló kollekciók töredéke üti át az ismeretlenség burkát.

Szokták mondani, a divat az, ami divatba jön!

A ma éppen divatosnak tartott dolgok útja több ezernyi elvetélt, hamvába holt kísérlettel van kikövezve.

A fentebb vázolt életpályát szinte kivétel nélkül befutották a nagy nevek, megállapítható, hogy ez a vérverejtékes munka a világhírnév érdekében nem megúszható.

Na de nem úgy idehaza…

A Vörös Október Ruhagyár azbeszt öltönyeivel fémjelzett, tervutasításos kommunista éra legszebb napjaira emlékeztető központi döntéssel robbant be a köztudatba a “2rule” ruházati márka. Csak nem fognak a sok lúzer világmárkához hasonlóan évtizedes, rizikós brandépítéssel szöszmötölni, meg majomkodni, mikor a divatot diktálni is lehet! Szó szerint.

Mirefel az a sok buziskodás a tervezéssel és a kollekcióépítéssel?! Vágjunk bele a közepibe, csattanjon, mint az isten ostora, s induljunk rögvest a bemutatóval! A brandek megpróbálnak a kollekciók üzenetével önazonos arcokat találni, akik hitelesen képviselik az adott márka irányvonalát. Hát ez itt is sikerült… Az ismeretlenség homályából a fényre kilépő 2rule bemutatkozó reklámarcai noname, sehol se látott, semmit el nem ért, sehol nem jegyzett honi labdarúgók. OK, eddig jó, márka és arcai egy síkon mozognak, nincs kibeszélés a tematikából, már csak azért sem, mert maga a beszéd is nehézséget okozott többeknek…

Bevallom én kissé hiányoltam a tervezőt – ha már ruhamárka – , de spongyát rá, majd csak ráér valamelyik káder unatkozó leánykája, kit eme jogcímen ki lehet tömni. Az meg, hogy a tervezés tárgya időben beelőzi a tervezést, legfeljebb majd titkosított adat lesz pár évre.

A storyban az egyetlen kézzelfogható pozitívum az esemény következtében kialakult össznépi kreatív humorbomba gyártás. Én nem emlékszem a közelmúltból még egy olyan húzására eme rezsimnek, melyet ilyen önfeledt mémszerkesztési őrület követett volna. Nem lennék meglepve, ha a 2rule által gerjesztett (divat)diktátori hullámokon rendkívül sikeres antibrand alakulna. Az biztos, hogy lényegesen több kreativitás fedezhető fel a mémekben, mint a teljes “kollekcióban”.

Nem tudom, hogy mi lehet az elképzelés ezzel a márkával? Mivel politizálni nem akarok eme hasábokon, így csupán ruházati megközelítésből próbálnám körbejárni a kérdést. Márkákat nagy márkává az az intuíció tesz, amivel sikerül eltalálni egy bizonyos társadalmi csoport rezgéseit. Legyen szó a legdrágább luxusbrandekről, vagy akár a tömegek számára készült egyszerű “street wear”-ről, a márkának kell megtalálnia a hidat a vásárlókhoz. Erőltetni ezt a dolgot nem lehet, illetve lehet, csak nem tudom, mi sül ki belőle.

Életemben nem hallottam még olyanról, hogy egy márkát kötelezővé tettek. Olyanról már igen, hogy egy brand viselése egyfajta szubkulturális lázadást fejezzen ki. Tinik lázadnak a felnőttek ellen, hippik lázadnak a diktatúra ellen, rockerek lázadnak a konformisták ellen.

Jómagam minden építő kezdeményezés pártján állok, sikerének szurkolok. Itt most nem látom az építő szándékot.

Kíváncsi leszek, jövőre szárnyal-e még a turul?

 

 

Kun Gergely