Kicsiny hazánk éghajlati viszonyait alapul véve létezik két olyan aprócska időszak, amikor az átlag pógár már izzad a vaskos télikabátjában, de még egy picikét fázik a strandpapuccsal kombinált térdnadrágban. E két periódus együttvéve sem tesz ki többet 6-7 hónapnál a rendelkezésre álló 12-ből, így érthető, hogy egy magára valamicskét is adó magyar nagyvonalúan lemond az ehhez való igazodásról.
Mi az nekünk, rá se hederítünk!
A hőmérséklet, valamint a csapadék változatosságát szofisztikáltabban érzékelő országokban fantasztikus dolgokat képesek tenni az emberek!
Itt van például az orkán mellény. Ez a termék ahelyett, hogy egy teljesen általánosan elfogadott ruházati kiegészítőként minden magyar férfi gardróbjában ott fityegne, igazi vízválasztóvá válik a megítélés szempontjából. Amellett, hogy örvendetesen növekszik a mellényt viselők tábora, még mindig rendkívül sok emberkét látok hűvösebb napokon egy szál ingben vacogni a kocsijukban (mivel nagyon helyesen lekapják a zakójukat vezetés közben, nem begyűrve azt az ülés és a hátuk közé), de nem ritka látvány egy verőfényes tavaszi napon az ingét bokáig átizzadó üzletember, hisz majd’ rárohad az egyébként meglehetősen hűvös 8-10 fokban a meleg gyapjú kabát.
Ez csak két olyan szituáció, amikor egy mellény jó szolgálatot tehet, de ha ez nem volna elég, megemlíthetjük azt a lehetőséget is, amikor még, vagy már nem fűtött helyiségekben üldögélve kell dolgoznunk röpke pár órát, és egy ránk cuppanó pulcsit túlságosan zártnak éreznénk.
Aztán ott kocog a futottak még kategóriában az időszakra ékes magyar nyelvünk által is utaló ÁTMENETI dzseki! Szelesebb, időnként csapadékosabb napokon jó szolgálatot tehet azon a pár százméteres szakaszon is, amikor hosszas körözést követően leparkolt kocsinktól kedvenc éttermünk kellemes melegébe megtérünk.
Immár szezonokon átívelően tartja magát a kollekciókban a gombos, vagy zippzáras kialakítású, leheletvékony gyapjú kardigán. A hagyományos pulóverekkel szemben fennálló számtalan előnye közül én azt emelném ki, ami számomra kedvesebbé teszi a klasszikus “V”, vagy környakú, zárt rokonainál, nevezetesen az a praktikus tény, hogy “belőtt sérónk” szétzilálása nélkül lehet le-, illetve felvenni.
Azt még megértem, hogy a drága nagyik karácsony előtt még mindig a klasszikus rénszarvasost keresik harmincas éveikben járó unokáiknak, de hogy ugyanezen felcseperedett “kölykök” ezt miért hordják, számomra felfoghatatlan!?
.jpg)
Aztán itt van még a sál, melynek viselésétől valószínüleg a dobhártyánkba egy életre bekarcolódott “Pistiiiiikeeeeeeee, vigyéééééé’ sáááááálaaaaaaat, hideeeeeeg vaaaan!” üvöltésnek köszönhetően ódzkodunk.
Ideje volna végre feldolgozni a traumát, és a nyakék visszakerülhetne az őt megillető pazar pozícióba. Remek társ egy félhűvös napon!
Hirtelenjében ennyi jutott eszembe ezen a lucskos, se nem hideg, se nem enyhe, szeles, borongós napon…